A felhos �gen �tundokolotek a csillagok. A falu osszes tagja a Szent fa kozel�ben uldog�lt �s besz�lgetett. A hangulat jo volt. Gyerekek a t�z f�ny�ben �s meleg�ben a felnottek szeme elott j�tszottak boldogan. Minden tok�letes volt. Szent fa koron�i csupaszon ny�jtoztak a felhok fel�. De hirtelen, mintha csak �lom lenne, vill�mgyorsan a Szent fa teteje l�ngogba borult. Mindneki megijjet, nem tudt�k mi tort�nt. Fel�ltak, �s n�zt�k csod�lkozva a Szent f�t ahogy l�ngokba borulva �g. A t�z vesz�lyessen terjeszkedett a tobbi h�zra is. A falusiak ahogy a tuzet siettek eloltani, az �gbol mintha f�nix madarak suhogn�nak le koz�juk sz�lsebessen. Amikor az emberek kozel�be �rtek nagy gyorsas�ggal, �szrevett�k hogy rem�nytelen minden. Ezek ugyanis t�zbol form�lt hatalmas nagy madarak voltak. Eggyenk�nt ker�tett�k be a p�nikolo f�rfiakat �s asszonyokat, akik kezukben tartva gyermekeikkel prob�ltak megmenekulni a hal�ltol. N�h�nyan a saj�t h�zukban pusztultak el, ahogy az �go h�z r�juk borult. A t�zmadarak r�sz�ltak vill�mgyors sebess�gukkel az emberekre, �s felgy�jtott�k oket. Az eg�sz falu l�ngokban hevert, �s az emberek szerencs�tlen ki�ltoz�suktol zengett. Egy kisl�ny berohant a h�z�ba, de perceken belul a h�z osszedolt, mert nem b�rta ki a l�ngokat. A vastag, szinte porr� �gett gerend�k mind a kisl�nyra zuhantak. Perceken belul az eg�sz falu romokban �s t�zben hevert. A madarak elt�ntek, �s rengeteg meg�gett hull�t hagytak h�tra. Kisgyermekek, asszonyok, f�rfiak...Mind csontig �gve a puszt�to t�ztol. Mikor bekoszontott a hajnal, a vil�g el� t�rta-e szorny� l�tv�nyt. Fustj�t a hajnali sz�l messzire vitte, �s az elso napsugarak cirolgatt�k a romokat. Az erdosz�li �rny�kban, egy magas d�mon figyelte a falut. Szeme aranys�rg�n furk�szte a romokat. Tekintete nemtorodom volt. Kil�pett az erdo �rny�k�bol, �s lass� l�ptekkel elindult a romokhoz. Hossz� feh�r haja lobogott ut�nna, mint valami z�szlo. El�rt a faluhoz �s koruln�zett. �szrevette, hogy az egyik rom alatt valami mocorog, �s igyekszik elom�szni. Mikor jobban megfigyelte, �szrevetette, hogy egy h�t �ves fekete haj� kisl�ny igyekszik elob�jni. Lassan odament, �s levette test�rol a vastag fekete gerend�t. A l�ny fel�lt, �s leporolta mag�t. Nagy barna szemeivel r�n�zett megmentoj�re. A d�mon homlok�n egy k�k f�lhold tundokolt, �s az arca mind k�t oldal�n k�t piros s�v volt. Egym�sra n�ztek. A d�mon tekintete m�g most is olyan �rz�ketlen volt, de a l�ny� k�rd�ses. �rdekessen n�zte a d�mont. V�gul a d�mon az �gre n�zett, megfordult �s elment. A l�ny nem hagyta ezt annyiban, �s ut�nna szalatt az erdobe. N�h�ny l�p�sig kovette, de a d�mon meg�lt �s nyugott hangon �gy szolt neki: ,,Menj, �s keress egy falut ahol �lni fogsz.“ Majd tov�bb indult rem�nyben, hogy a l�ny nem koveti ot. A kisl�ny mell�je szalatt, �s megfogva kez�t kovette ot. Kedves vigyor volt az arc�n. A d�mon len�zett r�ja �s megk�rdezte: ,,Hogy h�vnak?“ ,,Rin vagyok! Koszonom hogy seg�tett�l!“ Feln�zett a d�monra. ,,Sesshoumaru vagyok. D�mon. Jegyeszte meg. Rint ez nem rettentette vissza, �s boldogan fogta Sesshoumaru kez�t. �gy t�ntek el az erdo s�r�j�ben...